Az alvásproblémákról szakszerűen sorozatunk 4. része

Szerző: Dr. Csapó Krisztina

Elsöprő nappali álmosság, nevetés során jelentkező összeesés, hirtelen elalvások álomképekkel vagy hallucinációkkal, ébredéskor jelentkező teljes bénulás.

A narkolepszia súlyos nappali aluszékonysággal, hirtelen elalvási rohamokkal jellemzett krónikus alvászavar, mely izomtónus csökkenéssel (kataplexia) is társulhat. A narkolepsziában szenvedőknek nehézséget okoz ébren maradni, mely súlyosan befolyásolja a nappali munkavégzést, és a szociális kapcsolatokat; csökkenti a kognitív teljesítményt, a koncentrációt, a memóriát, növeli a közlekedési és munkahelyi balesetek számát.

Nőkben és férfiakban egyaránt általában 10 és 30 éves kor között kezdődik, főleg pubertás körül, de az idősebb korosztályt is érintheti. 20-40x nagyobb a kialakulásának kockázata, ha valamelyik családtag narkolepsziás.

A narkolepsziában szenvedő betegek száma meglehetősen alábecsült, és évtizedek is eltelhetnek a betegség megfelelő diagnosztizálásáig. Ennek oka, hogy a tüneteket pszichiátriai betegség résztünetének (pl. schizophrenia, depresszió), epilepsziának, agyi keringészavarnak, esetleg izomgyengeséggel járó neurológiai betegségnek (pl. myasthenia gravis) vélik.

A betegség pontos oka nem ismert. Az ébrenlét és alvásszabályozásban résztvevő hypocretin nevű kémiai anyag szintjének csökkenését észlelték főleg azokban a narkolepsziás betegekben, akiknél izomtónus csökkenés, hirtelen elesés is jelentkezik. Felmerül a genetika szerepe is a narkolepszia kialakulásában; annak kockázata, hogy a szülők a gyermekeiknek átadják, nagyon alacsony, kb. 1%.

Tünetek, melyek narkolepsziára utalhatnak!

1. Súlyos nappali aluszékonyság: A narkolepsziában szenvedő emberek figyelmeztetés nélkül képesek bárhol és bármikor elaludni, akár beszélgetés, evés vagy írás közben. A néhány perctől fél óráig tartó alvást követően frissen ébrednek, de hamar újra elálmosodnak.
A túlzott nappali álmosság általában az első, leggyakrabban megjelenő, és leginkább zavaró tünet, megnehezítve a napi munkavégzést és a szociális kapcsolatokat.

2. Az izomtónus hirtelen csökkenése: Másnéven kataplexia. mely egyes izmok vagy a teljes izomzat akaratlan és ellenőrizhetetlen elgyengülését jelenti (beszédzavartól a beteg összeeséséig).
Általában pozitív érzelmek (nevetés, izgalom) váltják ki, de ritkán félelem, harag is előidézheti.
A kataplexiás epizódok gyakorisága változó. Vannak, akik napi többszöri epizódot is elszenvednek, másoknál évente 1-2 alkalommal tapasztalják, de nem minden narkolepsziában szenvedő betegnek van kataplexiája.

3. Alvási paralízis: Elalváskor vagy ébredéskor jelentkező átmeneti, maximum pár percig tartó, de annál félelmetesebb mozgás-, vagy beszédképtelenség, azaz bénulás.
Ez az alvási paralízis az alvás egy bizonyos fázisában, a REM fázisban jelentkező, az álmok megélését (pl. futás, rúgás, éneklés) megakadályozó, ideiglenes mozgásképtelenséget utánozza.
Az alvási paralízis nemcsak narkolepszia részeként, hanem önálló betegségként is előfordulhat.

4. Hallucinációk: Elalvás vagy ébredés során jelentkező élénk és félelmetes hallucinációk, mely során valószínűleg a beteg az álmait valóságként éli meg. Jellegzetes kép egy idegen megjelenése a hálószobában.

A narkolepsziás betegeknek más alvásbetegségei is lehetnek: pl: insomnia (elalvási vagy átalvási zavarok), alvásfüggő légzészavar (alvási apnoe szindróma) vagy mozgászavar (nyugtalan láb szindróma).

A narkolepszia bizonyítása

A legfontosabb, hogy a beteg panaszai és tünetei alapján a kezelőorvosban felmerüljön a narkolepszia lehetősége. Ezt követően alvásszakértőre és alváslaborban történő műszeres vizsgálatokra van szükség a diagnózis megerősítéséhez.

A kivizsgálás folyamata összetett. A műszeres vizsgálat előtt legalább 1-2 hétig alvásnapló vezetése szükséges a beteg részéről, feltüntetve benne az alvási periódusokat, az alvással összefüggő tüneteket, az elalvást nehezítő körülményeket.

Alapos anamnézis felvétel mellett (alvási szokások, alvás időtartama, gyógyszerszedés, alvászavarok, horkolás, légszomj, tüdőbetegség, szívbetegség…stb.) a szakorvos rendelkezésére állnak speciális, nappali álmosságot, narkolepszia lehetőségét felmérő szubjektív kérdőívek.
Egyéb betegségek kizárására laborvizsgálat, részletes neurológiai vizsgálat, és szükség esetén pszichiátriai véleményezés javasolt.
Az alváslaborban történő műszeres vizsgálat 2 részből áll. Éjszakai alvás közben poliszomnográf segítségével kizárható a beteg panaszaival/tüneteivel összefüggésbe hozható betegségek (pl.: lábmozgászavar, alvási apnoe szindróma). Másnap a műszeres vizsgálat az úgynevezett MSLT (többszörös alváslatencia) teszttel folytatódik, melynek lényege, hogy 2 óránként nyugodt körülmények között, ágyban fekve kell megpróbálni elaludni. A vizsgálat célja annak felmérése, hogy mennyi időt vesz igénybe az elalvás (elalvási latencia), és jelentkezik-e REM fázis.
Narkolepszia esetében normális éjszakai alvás ellenére is gyorsan jelentkezik a nappali elalvás, és röviddel az elalvást követően REM fázis jelenik meg.
Ahol elérhető, ott gerincvízből hypocretin szint mérhető, mely narkolepsziás betegekben csökkent szintet mutat.

Kezelhető-e a narkolepszia?

A narkolepszia nem gyógyítható, de gyógyszerek és életmód változtatások segíthetnek a tünetek kezelésében.
A gyógyszeres kezelés függ a domináns panasztól, mely lehet kóros nappali aluszékonyság, kataplexia, vagy a REM fázishoz kapcsolódó egyéb tünetek (pl.: hallucináció, alvási paralízis), továbbá mérlegelni kell a gyógyszerek hatásait és mellékhatásait.

Gyógyszeres kezelés mellett a rendszeres alvásidő kialakítása, kb. 20 perces nappali alvásidők beiktatása, illetve mérsékelt testmozgás lefekvés előtt 4-5 órával jobb alvást és ébredést, valamint csökkent nappali álmosságot eredményezhet.

Jó tanács!
Gyakori nappali aluszékonyság, hirtelen nappali elalvás vagy összeesés, esetleg hallucináció vagy alvási bénulás esetén ne habozzon alvásszakértőt felkeresni!