Az alvásproblémákról szakszerűen sorozatunk 5. része

Szerző: Dr. Csapó Krisztina

Az alvajárás, vagy más néven szomnambulizmus egy ijesztő, de legtöbb esetben elszigetelt, egyszeri, és ezért kezelést nem igénylő „tevékenység” alvás közben. Gyermekek esetén gyakoribb, és általában tinédzser korra kinövik. A visszatérő alvajárás azonban alvászavarra utalhat, és a felnőttkorban jelentkező alvajárás nagyobb eséllyel téveszthető össze más alvási rendellenességekkel, vagy egészségi állapottal.

 

Az alvajárás általában elalvást követően 1-2 órával kezdődik, az időtartama pedig több perc is lehet.

Mikor nevezhetünk valakit alvajárónak?

• ágyból felkel és járkál,
• tekintete üveges,
• kérdésekre nem válaszol, nem kommunikál másokkal,
• nehezen ébreszthető, és ébredést követően zavart,
• reggel nem emlékszik az alvajárásra,
• nappali panasza van (pl. nappali aluszékonyság) a zavart alvás miatt.

Az alvajárás során rutinszerű tevékenységet végezhet, mint például öltözködés, evés, beszéd. Elhagyhatja a házat, autót vezethet, sőt szexuális tevékenységet is folytathat, mindezt tudatosság nélkül. Önveszélyes lehet, mert leeshet a lépcsőn, kiléphet a teraszra, kieshet az ablakon. Viselkedése zavarttá, agitálttá válhat az alvajárás periódusa alatt vagy közvetlenül az ébredést követően.

Mikor forduljunk orvoshoz?

Az alkalomszerűen jelentkező alvajárás nem ad aggodalomra okot, általában magától megoldódik, de érdemes megemlíteni a kezelőorvosnak vagy gyermekorvosnak.

Orvoshoz akkor kell fordulni, ha hetente többször jelentkezik az alvajárás, veszélyes viselkedéssel vagy sérülésekkel jár, jelentős alvászavart okoz a betegnek és családjának, nappali kóros aluszékonyság alakul ki, illetve ha felnőttkorban észlelik először.

Az alvajárás paraszomniának minősül, azaz olyan tevékenység alvás közben, melyet csak ébrenlét alatt végzünk. Az alvás legmélyebb szakaszában fordul elő, így együtt járhat éjjeli felriadással.

 

Az alvajárás oka pontosan nem ismert, de számos tényező hozzájárulhat a kialakulásához: lázas betegség, stressz, feszültség, alvásmegvonás, alvászavarok (éjszakai légzéskimaradás, lábmozgás-zavar), gyógyszerszedés (altatók, nyugtatók, pszichiátriai gyógyszerek), alkohol, droghasználat.

 

Az alvajárás kockázatát növeli a gyermekkor, a családi megjelenés, és gyakori, ha mindkét szülő alvajárásban szenved.

Diagnózis és kezelés:

Az alvajárás diagnosztizálása összetett folyamat. A részletes kórtörténet mellett javasolt, hogy az események szemtanúja (partner, házastárs, családtag) jelen legyen az orvosi vizsgálaton. Az éjszakai tevékenység részletezése segíthet más rohamok (pl. epilepsziás roham, pánikroham) elkülönítésében.

A fizikális vizsgálatot követően, orvosi javaslatra, poliszomnográfiás vizsgálat végezhető alváslaboratóriumban, mely során a fejre, testre helyezett érzékelők rögzítik alvás közben az agy elektromos tevékenységét, a vér oxigénszintjét, a pulzusszámot és a légzést, valamint a lábmozgást alvás közben. Az éjszakai alvás során videofelvétellel dokumentálják az alvás közben jelentkező mozgásokat, tevékenységeket.

Az alkalmi alvajárás kezelése általában nem szükséges, az alvajáró gyermekek leggyakrabban tinédzser korra kinövik.

Gyakori, felnőttkorban kezdődő, sérülést vagy nappali aluszékonyságot okozó alvajárás esetén azonban kezelésre lehet szükség. A kezelés egyrészt vonatkozik a sérülés csökkentésére irányuló óvintézkedésekre, másrészt a kiváltó okok kiküszöbölésére.

A kezelés magába foglalja:

• alváshiányt, és alvászavart okozó állapotok kiküszöbölése, kezelése,
• felmerülő gyógyszer mellékhatás esetén gyógyszerváltás, dózisváltoztatás szüksége,
• pszichológus, mentálhigiénés szakember segítségével stresszcsökkentő technikák, relaxációs gyakorlatok elsajátítása,
• fogékony személyek esetén akár önhipnózis megtanulása,
• gyógyszeres kezelés a mély alvási fázis csökkentésére (benzodiazepinek, bizonyos antidepresszáns gyógyszerek).

 

A fentiek mellett fontos a környezet biztonságossá tétele, az ajtók, ablakok zárása, ébresztő hangokat adó eszközök (pl harang, riasztókészülék) felszerelése a nyílászárókra, éles, törékeny vagy veszélyes eszközök elzárása. Érdemes földszinti szoba, és gyermekek esetében földszintes ágy használata. Az alvajárót nem szükséges felébreszteni, mert az ébresztés hatására az alvajáró zavarttá, izgatottá válhat; csak óvatosan vezesse vissza az ágyba.

Hogyan csökkenthető az alvajárás?

A fáradtság hozzájárul az alvajáráshoz, ezért a rendszeres, megfelelő mennyiségű, és jó minőségű alvás elengedhetetlen. A hálószoba legyen nyugodt, kényelmes és csendes, zajok ne zavarják az alvást. A lefekvés előtt végzett stresszoldó tevékenységek, relaxáló gyakorlatok szintén segíthetnek. Ne fogyasszon alkoholt, mert az alkoholfogyasztás megzavarhatja az alvást és kiválthatja az alvajárást.

Az alvásproblémákról szakszerűen sorozatunk 3. része

Szerző: Dr. Csapó Krisztina

Restless legs vagy nyugtalan láb szindróma (röviden: RLS): egy folyamatos és kontrollálhatatlan mozgatási kényszer a lábakban, melyet gyakran egy igen nehezen megfogalmazható kényelmetlen érzés vált ki. A nyugtalan láb szindróma bármely életkorban elkezdődhet, és az életkor előre haladtával súlyosbodhat.
A „nyugtalan” érzés általában este vagy éjszaka, nyugalmi (ülő vagy fekvő) helyzetben jelentkezik, és a végtagok mozgatásával enyhíthető.

A nyugtalan láb szindróma fő tünete az alsóvégtagok szimmetrikus kényszeres mozgatása, de ritkábban a felsővégtagokat is érintik.

A kellemetlen érzés általában hosszabb idejű fekvés vagy ülés során jelentkezik (pl.: utazás során, színházban, ágyban fekve), és a lábak mozgatásával, nyújtásával, vagy járkálással csökkenthető. Általában az esti órákban fokozódik, és társulhat egy másik alvásfüggő mozgászavarral, az úgynevezett periódikus lábmozgászavarral. A periódikus lábmozgászavar során éjszaka, alvás közben, a lábak akaratlan, periódikusan ismétlődő rángatózása, rúgása figyelhető meg, mely töredezett alváshoz, gyakori mikroébredéshez, és nappali fáradtsághoz vezethet.

A kényelmetlen érzést nagyon nehéz megfogalmazni. Általában a végtagon belüli (nem a bőrön jelentkező) lüktető, viszkető, elektromos vagy fájó érzésként írják le a betegek, mely kiváltja a lábak mozgatásának vágyát. Nappal a tünetek csökkennek, vagy akár megszűnnek, de az esti órákban, főleg nyugalmi szituációban súlyosbodnak.
Hosszan tartó vagy súlyos esetben az RLS-ben szenvedő betegek elalvása nehezített, mely az életminőség jelentős romlását okozhatja, akár depresszióhoz is vezethet. Az álmatlanság túlzott nappali álmosságot okozva befolyásolja a nappali tevékenységet.

Az RLS-nek gyakran nincs ismert oka.
A kutatók azt gyanítják, hogy a betegséget a dopamin rendszer kiegyensúlyozatlansága okozhatja, amely üzeneteket küld az izmok mozgásának szabályozására.
40 éves kor előtti kezdet esetén felmerül a genetikai (örökletes) eredet, de a terhesség vagy a hormonális változások átmenetileg súlyosbíthatják az RLS tüneteit. Vannak nők, akik különösen az utolsó trimeszterben szenvednek a nyugtalan láb szindrómától, és szülést követően a tünetek megszűnnek.

Az RLS bármilyen életkorban, akár gyermekkorban is kialakulhat. Megjelenésének kockázata nő az életkor növekedésével, és nőkben gyakoribb, mint férfiakban. Időnként csatlakozhat ismert betegségekhez:

• vashiány, mely vérszegénység nélkül is okozhat vagy súlyosbíthatja a nyugtalan láb szindrómát. Kórtörténetben szereplő gyomor- vagy bélvérzés, súlyos menstruációs periódus, gyakori véradás esetén feltétlenül gondolni kell rá,
• perifériás neuropathia: végtagok idegeinek krónikus károsodása (pl. cukorbetegség, alkoholizmus, mérgezés, B12 és fólsav hiány, pajzsmirigy betegség, autoimmun betegség, gyulladás, daganatos betegségek, kemo- és sugárterápia…stb),
• veseelégtelenség: vérszegénység, vashiány illetve a felhalmozódó salakanyag szintek okozhatják a nyugtalan láb érzését,
• gerincvelő betegségek: a gerincvelő sérülése vagy a gerincvelő érzéstelentése szintén növeli az RLS kialakulásának kockázatát.

Diagnózis:
Az RLS kritériuma elsődlegesen a részletes anamnézis során felvett, a beteg által megfogalmazott érzéseken alapul:
• ellenállhatatlan vágy a lábak mozgatására, kényelmetlen érzésekkel együtt
• tünetek súlyosbodása az esti órákban illetve nyugalomban
• tünetek enyhülése sétálás, járkálás, végtagok nyújtása során

Laborvizsgálattal kizárandó:
• vashiány, vérszegénység, vitaminhiány, fólsavhiány, pajzsmirigy rendellenesség, veseelégtelenség
ENG eszközzel (elektroneurografia) a perifériás neuropathia, és a gerinceredetű mozgásszervi eredet (idegszál gyöki érintettség) vizsgálható.

A nyugtalan láb szindróma alvásvizsgálat során aktigráf és RLS-re vonatkozó tesztek kitöltésével diagnosztizálható, és a kezelés hatásossága követhető. Emellett poliszomnográfos alvásvizsgálattal az alvásfüggő légzészavar (alvási apnoe) és mozgászavar (periódikus lábmozgászavar) kizárása is javasolt, bár nem elsődleges.

Kezelés:
A kivizsgálás során diagnosztizált alapbetegség, például a vashiány kezelése jelentősen enyhíti az RLS tüneteit.
Hatástalanság esetén életmódbeli változtatások vagy gyógyszeres kezelések is rendelkezésre állnak.

Otthoni gyógymódok:
• izmok ellazítása céljából: javasolt meleg fürdő, váltakozva hideg-meleg pakolások, masszázs alkalmazása,
• megfelelő alvás higiéné kialakítása: a fáradtság általában súlyosbítja az RLS tüneteit, ideális esetben 6-8 óra alvás szükséges hűvös, csendes, kényelmes környezetben,
• mérsékelt, rendszeres testmozgás enyhítheti az RLS tüneteit, de a túlzott vagy a késő délutáni/esti edzés fokozhatja a tüneteket,
• koffein kerülése: a koffein csökkentése segíthet a nyugtalan lábak érzésének csökkentésében. Az eredményesség felmérése érdekében néhány hétig kerülje a koffein tartalmú ételek (csoki, kávé, tea, üdítő) fogyasztását.

Gyógyszeres terápia
Szigorú orvosi ellenőrzés és konzultáció mellett alkalmazhatók dopamin szintet emelő gyógyszerek, kálcium csatornát befolyásoló szerek, vagy opioidok a tünetek enyhítésére, az előnyök és a mellékhatások figyelembevétele mellett.

Érdemes tudni, hogy egyes gyógyszerek súlyosbíthatják az RLS tüneteit. Ide tartozik néhány antidepresszáns, antipszichotikum, hányáscsillapító vagy allergia elleni gyógyszer, melyek elhagyása vagy csökkentése csak orvosi konzultációt követően lehetséges!

Ha magára ismert, és elalvást befolyásoló vagy nappali panaszokat (álmosságérzés, koncentráció vagy memóriacsökkenés) okozó, főleg lefekvéskor jelentkező kényszeres lábmozgászavara van, keressen alvásszakértőt!